A Vád – A Vádlott – A Vádló

201.... szeptember 17. Pergamon múzeum.
Kiállításmegnyitó beszéd Kadna Attila festőművész olajfestmény sorozatának ősbemutatóján. 

"Tisztelt Jelenlévők!

Mindig borzongató és egyben felemelő érzés bemutatni valami olyasmit, amiről már születése pillanatában eldől: örökre fennmarad. Kadna Attila képei ilyenek.

Mint látják, a három vászon mérete igen nagy, egyenként 150cm x 250cm.

Mindhárom alkotásban egyértelműen érezhető jelenléttel uralkodik a Yin és a Yang, az élet és halál, a fény és sötétség, a pozitív és negatív erők egymásra hatásának, szimbiózisának jelképe. A fekete-fehér kontraszt, akár a jégkorszak eonjaiban rögöket görgető gleccserek ropogása, ugyanakkor szinte már plasztikusan tapintható az olaj és fémfényes, futurisztikus jövő is: a gépek világa. Az élet örök kettősségét, a közönségesség határát súrolva felcsattanó vörös szín üzenete teszi érthetővé, vele teljesedik ki kétpólusú világunk a szenvedély, a vér, a lüktető nyers hús az Emberi Lét misztériumával.

E három elgondolkodtató kép izgalmának átéléséhez, elég egy pillanat.

A Mester megfeszített vásznain frigyre lépő olajfestékek látványa óhatatlan perzseli fel még mezsgyéjét is a józan gondolkodásról vallottaknak. Az eddig lépten-nyomon magával, és a környezetével küzdő autonóm szemlélő öntudatlan, de megkönnyebbülten hárítva mutathat a képek triumvirátusában felismert saját démonjaira: „Íme a bűnösök! Hol hát, ki képes e téboly lepte sárgolyón tárgyilagosan dönteni?! Ki az, ki a küzdelmek sarjazta fájdalom hibás dekrétumaiért felelősségre vonhat itt bárkit??”

Az alkotások előtt végighaladva szinte mellbe vág a durva ecsetkezeléssel felhordott nyers színek kezdeti szuverén drasztikumának fájdalmas megtörése, ahogy végül mindez megcsömörlik a fullasztó kompromisszummal telt néma összemosódásban. Ez a jól érezhető folyamat adja végül a három gigászi performance közös konklúzióját, és biztos kézzel irányítja a festmények fókuszát az átlagember komfortzónáján túlra.

A fekete-fehérből szürke és a vörösből rózsaszín skála fokozatos belopódzása az alkotásokba jól mutatja, ahogy a kezdetben határozott, lendületes és magabiztos művész hogyan jut el a magába vetett hit, a saját életével kapcsolatos döntések és cselekedetek okozta élethelyzetek megítélését illető tökéletes és abszolút elbizonytalanodásig.

A Vád – A Vádlott – A Vádló összességében heroikus szimbólumai is lehetnének a velünk született rácsodálkozások csalfaságának és értelmetlenségének.
Hogy valóban azok e, döntsék el Önök.

Köszönöm figyelmüket!"