A muslica dícsérete

Reggel megint vitába keveredtem a párommal.

Szenvedélyes szócsatánk fókuszában egy almadarab barnult, rajta az idejét múlató apró muslicával. A mákszemnyi betolakodó jobbára semmit nem csinált, bár meglehet, csak aprósága miatt nem tűnt fel, hogy a puszta létezésen kívül bármi más elfoglaltsága is lenne. Honnan jött ez a muslica? Egyáltalán, milyen név az, hogy muslica? És hogy-hogy egyedül van? Lehet, hogy az egész fekete liliputi szárnyas pereputty itt lebzsel valahol?! Önkéntelenül is vakarózni kezdtem.

Páromat a muslicákkal kapcsolatos totális tájékozatlansága sem akadályozta abban, hogy gyorsan, de határozottan véleményt nyilvánítson. Szerinte az alma illata egyfajta aktivátor, mely tartós jelenlét esetén fuzionál a spejzban szunnyadó szezámmagokkal, és azokból ébred öntudtára – mint holmi alvó ügynök – a muslica. Először szkeptikusan fogadtam a szezámmagból rafináltan előbújó beépített kém elméletét, de részben igazat kellett adjak neki... azért részben, mert legbelül jómagam a darálatlan mákszemekre gyanakodtam.

Aztán felmerült bennem, hogy Európa zordabb, keletibb részein élhet valami fajta "mus", ami szintén egy titokzatos eredetű, fekete, spiccesen röpdöső rovar, csak az nagy és agresszív. Ennek a magyar változata a muslica. Kicsit kisebb, kicsit szelídebb – de legalább a miénk. Zsolt riposztja szerint azonban, ha a manga és a mangalica esetét vesszük, dől ez a tézisem.

Nyakkendő, zakó, puszi, ajtócsapódás. Egyedül maradtam.

Információs éhségem a kávés poharak elöblögetésével sem csökkent. Rávetettem magam az internetre. Pengeéles logikával leütöttem a megfelelő keresőszót (muslica) és közvetlen ez után dobtam egy hátast. Monitoromat elárasztották a nagynevűbbnél nagynevűbb tudósok, kutatók, és kiadványok muslicaboncolgató tanulmányai, publikációi, cikkei. Nem hittem a szememnek. Én úgy véltem, mini transzformerként a mákszemek alakulnak át az asztalomon tanyázó muslicákká, erre kiderül, hogy már részletes citológiai térkép is készült a kromoszómáikról! És nem ám, hogy muslica, van latin neve, képességei és szerelmi élete... Egy óra tömény informálódás után kijelenthettem, mindent tudok erről az életformáról; okos és bölcs muslicológus vált belőlem.

És ha kész vagy, alább szívesen megosztom veled is a legzaftosabb tényeket egy villám-muslicológiai gyorstalpaló keretében.

Szóval a muslica (latinul drosophila) lát, szagokat érez, és a ránézésre kusza, rendszertelen repülési útvonala - melyről balgán azt hittem, minden rendszert és értelmet nélkülöz - megfelel egy matematikai algoritmusnak, az úgynevezett Lévy–eloszlásnak. Mivel matematikai szabályok mentén navigál, maximalizálja annak esélyét, hogy talál valami fogára valót - már ha van neki. Kicsit kellemetlenül érintett, hogy én sem vagyok okosabb a muslicánál, hiszen pont ezt teszem, miközben a konyhában próbálom kideríteni valamilyen kellemetlen szag eredetét. Körülszimatolok itt, aztán ott, aztán arrébb is, és figyelem, hogy erősödik, vagy gyengül-e a szag.

Minden esetre legalább a szerelmi életünk azért különbözik, és ez megnyugtat - de a tartalom innen csak felnőtteknek!

Először a hím megpillantja a nőstényt. A smúzolás után megközelíti, és mellső lábaival – melyek praktikusan ízlelőszerveit is tartalmazzák – megérinti. Pontosabban szólva nyalogatva megfogdossa. A nőstény feromonjainak érzékelését követően a hím megkezdi nászénekét, mely ez esetben nem a „Love me tender”, hanem gyors szárnyrezgetések sorozata. A lelkes udvarlástól amúgy már alélni kész nőstény még nyújtja a percet, és finoman kacérkodva lassít repülésén - így teszi lehetővé, hogy a hím tovább vizsgálgassa, kóstolgassa a mellső lábába rejtett labellumjával - vagyis a nyelvével. A nőstény bizonyára ekkor kérdez rá, hogy "nagyon kövér vagyok?", és talán még választ is kap, de aztán vége a gyengédségnek! A hím - ha lenne neki most elővenné a latexruhát meg a hasított bőr korbácsot, de mivel a piac még nem ismerte fel a muslicák ilyen jellegű igényeit, jobbára felgyűri az ingujját - begörbíti a potrohát, és teszi, amit tennie kell.

Oh. Ez a szerelmi élet így visszaolvasva, már nem is tűnk annyira másnak…

A lényeg az, hogy bár sok dolgot megtudtam, maradtak megválaszolatlan kérdéseim. Ezért most megyek, fogok egy nagyítót és meglesem az almán meditáló asztaltársam. Lehet, tanácsot is kérek tőle. Mert Zsolt mostanában alig bókol.

És valami régóta bűzlik a hűtő körül is.